Régóta foglalkoztat a gondolat hogy cseperedő gyermekeim vajon hogyan gondolkodnak a világ bugyrairól. Mit kell ahhoz tennem hogy tudásukat az érdeklődés és a kíváncsiság és ne a muszáj hajtsa. Játszom is ezt a játékot néha nagyobbik lányommal de gondoltam hátha mások másképp gondolják, vagy épp más területeken látják másképp a kreatív gondolkodáshoz vezető utat. 

Én egyelőre úgy gondolom, hogy főleg a matematika és határterületei környékén meríteném a témákat, de remélem idővel sikerül megnyerni szerzőtársnak néhány jóbarátomat, akik a állatokkal az emberi testtel a csillagászattal a nyelvtanítással vagy éppen az irodalommal kapcsolatban helyeznek el gondolatébresztő bejegyzéseket. 

Ízelítőül egyik kedvencem álljon itt. Az 5-6 éves gyerekeknek már kivállóan megtanítható a páros-páratlan fogalom. Mondjuk párosával lerakva a babokat/go-köveket mindegyikük el tudja dönteni hogy adott számú kő esetén van e aki egyedül maradt. Egy idő után már bármilyen számról is el tudják dönteni hogy páros avagy páratlan. Mi egy időben azt játszottuk a gyerekeinkkel, hogy páros napon anyával, páratlanon pedig apával aludtak. Szépen kiderült így hogy páros szám után mindig páratlan jön és vica versa. (Például ez a tapasztalás szerintem nagyon sokat segít a fogalom megértésében, mégoly triviális ez a felnőttek számára.)

Mikor lányaim már értették a foglmat és ezt a számokhoz is hozzá tudták kötni, egyszercsak azt kérdeztem tőlük, hogy vajon milyen szám lesz két páratlan szám összege. Ez már egy száp absztrakciós szint, ha meggondoljuk! Persze a válasz nem érkezett meg túl könnyen, vagy tán egyáltalán nem. Ekkor játszani kezdtünk: az oviban két csoportban párokban labdáznak a gyerekek. De sajnos mindkét csoportban van egy-egy kisgyerek (a Marci meg az Évi) akiknek nincs párja. Most a két csoport kimegy az udvarra, és tovább labdáznak párokban. Lesz e mindenkinek párja? És persze ez így könnyű, hogy a Marci meg az Évi majd együtt labdáznak, és hát persze így mindenkinek jut majd pár. 

A feladatot tehát jól sikerült motiválni és így egészen pici gyerekek is meg tudták oldani, ezzel egy apró lépéssel közelebb kerülve a paritás fogalmának megértéséhez.