Egyik reggel vittem elsős lányomat az isibe, és közben beszélgettünk az iskoláról. Mi a legérdekesebb? Melyik tárgyakat szereted? Mi a legnehezebb?

-Hát apa, a matek bonyolítja kicsit az életemet. A logikai lapos feladatokban már kétszer is hibáztam.

No, este elővettük a munkafüzetet és valóban volt benne két feladat, amikben hibázott. Olyasmik voltak, hogy melyik az a lap, amelyik nem lyukas, nem piros és nem kék, nem nagy és négyzet. 

Biztos mindenki találkozott már ezekkel a logikai lapokkal, a velük való játszadozás egy ideje része az áltisis oktatásnak.  

Kicsit tovább kérdezgettem, hogy játszottak e a lapokkal miközben a feladatot oldották, de úgy tűnt, nem osztotta ki a tanárnéni.. Mondjuk biztos nehéz lehet kezelni, ha a sok nebuló egyszerre nekiesik a sok-sok lapocskának... (Asszem egyébként talán butaság, hogy annyira bonyolult és időigényes visszatenni őket a dobozba.)

Este előszedtük a lapocskákat (vettünk otthonra két dobozzal) és játszadozni kezdtünk. Először persze a kitalálós játék adódott, ami nagyon jól ment, úgy hogy a lapok előtte voltak fizikai valójukban. Ezt játszottuk úgy is, hogy én mondtam meg a szabályokat, meg úgy is, hogy lányomnak kellett kitalálni a kérdéseket. Ez utóbbi egyébkent lényegesen nehezebb, de mikor megkértem rá, hogy a 3. kérdés után válogassa ki a lehetséges lapokat, rögtön tudta mit kell kérdezni.

Mikor ez már jól ment jött a kisebbik 4 éves lányom is és hárman játszottuk a dominó-szerű játékot. Itt az a szabály, hogy mindig olyat kell rakni, ami a sorban előtte lévőtől pontosan egy tulajdonságban különbözik. Nagyobbik lányom egy idő után elkezdte szétválogatni a lapjait tulajdonságopk alapján. Ez jó hír! A logikai lapokat ugyanis pont arra találták ki, hogy a halmazokra bontást gyakorolják a gyerekek...

Van egy közepesen jó matuzsálemi korú könyv amiben további jópofa feladatok is vannak.