A történet úgy szól, hogy a lányom iskolaválasztása kapcsán bemutatótanításon jártunk egy negyedikes osztályban. A feladat az volt, hogy egy ötjegyű számról döntsük el mi mindennel osztható. (Sajnos az már az óra korábbi szakaszában kiderült, hogy a gyerekek nem igazán érzik hogy mekkorák is ezek a számok, de ez most mindegy.) Asszem talán arra rájöttek a gyerekek hogy páros, de a tanítónéni ennél többet szeretett volna, így megkérdezte, hogy vajon osztható-e 3-mal.  Mi is  a szabály? Csúfos -mondhatni kínosan égő- dolgok következtek. Hogyaszongya 0-ra vagy 5-re végződik, meg ilyesmi. 

A jelenet szépen rávilágít arra a tényre, hogy a matematika órán véletlenül sem gondolkodni tanulnak a gyerekek, hanem szabályokat magolnak... Aztán majd az áltisi végén görcsös gyomor és misztikum lengi körül a matekot. Ezt most vajon azért nem tudom, mert nem tanították, vagy tán tanították csak nem értettem, vagy régebben értettem, és most érdemes lenne újra meggondolni, hátha rájövök... Gyrkori távolba révedő tekintetek és gondolkodásról leszokott gyerekek lesznek így a felnövekvők.

Persze az óra után megkérdeztem a tenerőt, hogy miképp magyarázta el a gyerekeknek, hogy működik a 3-mal oszthatóság szabaálya, miszerint a 3-mal oszthatóság ekvivalens a számjegyek összegének 3-mal oszthatóságával. A válasz kiábrandító, de sajnos valószínüleg jellemző: 

-Elosztottunk néhány számot és láttuk, hogy igaz...

Hümm-hümm... és vajon az osztás szabályát értik a gyerekek? De ezt msot hagyjuk 

Mit is kéne szerintem csinalni ezzel a fránya 3-mal oszthatósággal. Lehet például azt a megoldást választani, hogy kivesszük a tantervből és helyette valami érdekes gondolkodásra nevelő feladatokat tanítunk. De meg lehet azért ezt is tanítani.

Mondjuk elsőre ismertessük fel azt a tényt, hogy azok a számok, melyeknek minden számjegye osztható 3-mal, maga is osztható 3-mal. Persze mutassunk példát gyorsan arra, hogy ez a feltétel nem elégséges! (Például a 12 megsérti, de a 36-nál kiválóan működik.) Ha ezzel megvagyunk ismerjük fel, hogy a 9, 99, 999, 9999,... típusú számok, akik a fenti szabály szerint oszthatóak 3-mal, pont úgy állnak elő, hogy 10-1, 100-1, 1000-1,...

Ezután már csak meg kell tanulni, hogy mit is jelent a 325. Merthogy ugye az 3x100+2x10+5. Ezt egyébként szerintem amúgy is ki kell hangsúlyosni, mikor elkezdünk többjegyű számokat itkálni.

És akkor már csak kicsit kell dolgozni, hogy lássuk miért is érvényes a szabály... 

Így lesz gondolkodásra nevelés a 3-mal való oszthatóságból. És a dolog nem lóg tovább a levegőben. A gyerekek tuti nem fogják a 0-ra vagy 5-re végződős mesét mondani, ha odajutunk...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekfej.blog.hu/api/trackback/id/tr171403588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adszhu · http://www.google.com/profiles/113389105650154249649 2009.09.24. 10:32:02

Nagy igazság, hogy általános iskolában első sorban nem gondolkodni tanulunk meg. Jómagam az egyetemig elvoltam a memorizálással, és csak ott kényszerültem rá, hogy gondolkodjak is, mivel 1000 oldalt már nem bírtam memorizálni egy hét alatt...

emil723 2009.09.26. 16:09:38

Érdekesnek ígérkező a blog!
A folytatást érdeklődéssel várom!

lateral.tyus 2010.07.25. 21:19:24

Azóta teszteltem a kérdést egz 14 éves gimnáyiumba készülővel, aki a szabályt helyesen tudta, de a magyarázata az volt, hogy régen a matemaikusoknak nem volt se felesége se gyereke és kipróbálták mindn számra.
süti beállítások módosítása